Ha akadt már a kezedbe egy 80-as évekbeli Lakáskultúra magazin, biztos elgondolkoztál már rajta, milyenek lehettek az akkori lakberendezési trendek és a bútorok.
Ha megnézzük a hazai bútor trendeket, akkor egyvalami biztosan állandó: honfitársaink a vásárlásnál leginkább az árakat figyelik. A mai világban nehéz elhinni, hogy ez nem mindig volt így, a bútorgyárak idején leginkább arra esett a választás, amihez a legkevesebb idő alatt lehetett hozzájutni.
Kétrészes cikksorozatunkban megmutatjuk, hogyan nézett ki egy 60-as, 70-es, 80-as évekbeli szocialista lakás és azt is, mik a jelenleg legdivatosabb bútorok és berendezések.
Az igazi magyar retro bútorok: 60-as évek
A 60-as évek közepe felé panelházak sora épült, hiszen így lehetett a leggyorsabban és leghatékonyabban lakásokat biztosítani az embereknek. Ezek a panellakások körülbelül 50-60 négyzetméteres kis lakóhelyek voltak, és nélkülöztek minden luxust.
A falvakban leginkább a régi szocialista kockaházak terjedtek el, ezek körülbelül 100 négyzetméteres házak voltak, amelyek két szobát, egy konyhát és egy nappalit foglaltak magukban.
Itt még igazából nem is beszélhetünk lakberendezési trendekről, vagy egyéni bútorokról, hiszen az előre megtervezett panellakásokban mindennek megvolt a maga helye. A bútorgyárak darabjait csak előrendelés alapján lehetett kérni és gyakran akár egy évet is várni kellett rá.
Itt az egyszerűbb, lakkozott tömörfa bútorok hódítottak, amellyel szinte az egész falat kidekorálták: lévén hogy egy négytagú családnak szűk 60 négyzetméteren is szüksége van olyan helyre, ahová a ruháit tudja pakolni.
Ahol később az Orion tévék álltak, ott még a legtöbb helyen inkább csak a Sofia, Videoton, vagy az Orion Pacsirta rádiója foglalt helyet. A fókuszpont itt is az ülőgarnitúra volt, a kanapék anyagukban általában textúrázott plüsskárpitok voltak, leginkább homogén színekkel, de nagyon tömör fával. A praktikusság jegyében ezek szinte mindegyike rendelkezett kihúzható ágyrésszel, ahová elfértek a párnahuzatok és az ágytakarók.
A falusi konyhák kedvelt sparheltjei igazán jó kis kombinált szerkezetek voltak: alig foglaltak nagyobb helyet, mint egy gáztűzhely, nagyon jó meleget adtak, és sütésre-főzésre is kiválóan alkalmasak voltak.
A konyhabútorok – vagy leginkább kredencek – tömör, lakkozott, üveges szekrények voltak. A felső polcokon tányérokat illetve poharakat tároltak, az alsóban evőeszközöket, középre pedig a kenyér, kancsók és az igazi, hamisítatlan szódásszifon került.
Retrofuturisztikus dizájn a 70-es évekből
A retrofuturisztikus őrület annak idején végigsöpört a világon – azonban itthon Magyarországon és a volt szocialista tagállamokban leginkább csak a szelét érezték meg. Egyre több helyen felváltotta a rádiót a televízió – a hetvenes évek közepén pedig már a színes televíziók – Orion, Junoszty, Videoton, hogy csak párat említsünk – is elkezdtek terjedni.
A Bauhaus stílusból megismert tojásszékek hazai verziója is megjelent, ezek leginkább plüsskárpitos darabok voltak, azonban nem tartalmaztak olyan merész formai elemeket, mint a nyugati társaik. Ezekhez már biztosan te is könnyen el tudod képzelni a lakkozott, faerezetű polcrendszereket, a piros vagy zöld mintás plüsskárpitot és a kemény fából készült, szintén lakkozott dohányzóasztalt. A tapéták is “előre mutatóak voltak” hiszen furcsa virág alakzatú, absztrakt minták, furcsa színek – például a zöld és a citromsárga keveréke – követték egymást.
A konyhában az ellenállhatatlan kockás mintás műanyag terítők hódítottak, melyekhez virágmintás csempék és a 60-as évekből már jól ismert – gyakran babakék-fehér színkombinációjú – kredencek társultak. A mozaik vagy szórtmintás konyhapadló pedig éppannyira összeforrt a 70-es évek konyhájával, mint a tároló-ülő ládák.
Ha elmész a nagyihoz, ott manapság is megtalálhatóak ezek a bútorok, amik igazi, hamisítatlan retro érzést árasztanak magukból. A következő részben megmutatjuk, hogyan fejlődtek a bútorok a 80-as években és a rendszerváltás után, továbbá megmutatjuk a jelenlegi trendeket is.